A közadat nem kegy, hanem jog – így szerezd meg, ami jár!

Az adat a XXI. század nyersanyaga, de – aligha meglepő módon – a magyar  közadatrendszer útvesztőjében nehéz kiigazodni. Elmagyarázzuk mi a probléma és mit tehetsz ellene!

A digitális gazdaság korszakában egyértelművé vált, hogy az adatok jelentik a legértékesebb erőforrást. Egy kicsit leegyszerűsítő történelmi hasonlattal élve azt mondhatjuk, hogy ami a középkorban a földtulajdon volt, vagy az ipari forradalom idején a nyersanyag, az ma az adat: aki birtokolja, azé az előny, azé a piac. A közadatok – azaz az állami szervek által közfeladataik ellátása során, közpénzből előállított információk – nemcsak az átláthatóság és az elszámoltathatóság zálogai, hanem nagyon is kézzelfogható gazdasági értéket képviselnek. Az a vállalkozás, amely ezeket időben, jogszerűen és tudatos stratégiával megszerzi és felhasználja, komoly versenyelőnyre tehet szert – különösen az innovációval hajtott ágazatokban.

Az Európai Unió ezt időben felismerte, és már 2003 óta szabályozza a közszférában keletkező adatok újrahasznosítását. A legfrissebb mérföldkő ebben a folyamatban a 2019-es Open Data Irányelv (korábbi nevén PSI) , amely egyértelműen kötelezi a tagállamokat arra, hogy főszabályként minden közszféra keretében előállított adat esetében biztosítani kell az újrahasznosítás lehetőségét, vagyis azt, hogy az uniós polgárok, vállalkozások hozzáférjenek az állami szervek által kezelt adatbázisokhoz és az így megkapott adatokat saját céljaikra használják. Ha az adatért díjat kérnek, azt előre, nyilvánosan és pontosan meg kell indokolni. A díjfizetésnek szigorú szabályai vannak, és ezzel a lehetőséggel az állam nem élhet vissza.

A hozzáférés főszabálya alól természetesen vannak kivételek. Ilyenek az alapvető fontosságú közszolgáltatásokhoz szükséges adatok. Ezekre kizárólagos használati megállapodás köthető, amelyet azonban háromévente felül kell vizsgálni és a szerződéseket nyilvánosan, átlátható módon közzétenni. További kivételt képeznek bizonyos nemzetbiztonsági, honvédelmi vagy közbiztonsági okokból bizalmas adatok, amelyekkel kapcsolatban érthető okokból nem biztosított a korlátlan felhasználás. Hasonlóan fontos kivétel a személyes adatok köre.

Az irányelv külön hangsúlyozza, hogy az állami szereplők üzleti tevékenysége nem képez kivételt a szabályok alól: az állam saját magát nem részesítheti előnyben más piaci szereplőkkel szemben. A diszkrimináció tilalma ebben a kontextusban azt jelenti: az állam ugyanúgy köteles megosztani az adatot egy kis startup céggel, mint egy saját tulajdonú állami vállalattal. Ez nem pusztán etikai kérdés, hanem jogi kötelezettség is.

Miért fontos mindez? Azért, mert az adatok szabad áramlása nélkül az etatista, erősen központosított Európa nem tudja felvenni a versenyt a globális adatpiac domináns szereplőivel – különösen az amerikai tech óriásokkal szemben. A gazdaság egyre inkább adatvezérelt: ha az adatokhoz való hozzáférés torz, egyenlőtlen vagy gátolt, akkor az innováció is az.

És akkor lássuk, mi a helyzet itthon, Magyarországon. A papírforma rendben van. A 2023-as szabályozás létrehozta a Nemzeti Adatvagyon Leltárt, amit a Nemzeti Adatvagyon Ügynökség (NAVÜ) működtet. A cél az, hogy minden közintézmény jelentse, milyen adatokkal rendelkezik, azok hol érhetők el, milyen formátumban állnak rendelkezésre, és van-e valamilyen korlátozás az újrahasznosításukra vonatkozóan. Ezen felül minden szervnek ki kell jelölnie egy adatfelelőst és egy kapcsolattartót, akik gondoskodnak arról, hogy az adatokat feltöltsék a nyilvántartásba, és naprakészen tartsák. A NAVÜ feladata az adatkezelő és az adatigénylő közötti párbeszéd támogatása. A törvény bírói jogorvoslatot is biztosít.  

Jól hangzik, ugye? A probléma csak az, hogy a rendszer valójában nem működik. A Közadat Portálon mindössze alig több mint 2 200 adatkészlet található – ezeknek a fele a Központi Statisztikai Hivatalból származik. Ez olyan alacsony szám, ami messze nem tükrözi a magyar állami adatvagyon valóságos méretét. Egész ágazatok hiányoznak: mezőgazdaság, turizmus, pénzügyek – mintha nem is léteznének. Az egészségügyi szférából például egyetlen (igen, egyetlen!) adatcsomag érhető el: a sejt- és szövetbanki nyilvántartás. És ezt sem valamelyik kutatóintézet töltötte fel, hanem a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ – amelynek egyébként a jogszabály szerint közel húsz feladatköre van. Nehezen elképzelhető, hogy egyetlen feladatköréhez kapcsolódjon újrahasznosítható adatkészlet. A Semmelweis Egyetem – vagy más hasonló kaliberű kutatóműhelyek – semmilyen módon nem jelennek meg. Vagy ott van a Magyar Turisztikai Ügynökség, amelyhez napi szinten százezres nagyságrendben folynak be az adatok, jelentős adminisztratív terhet róva a turisztikai ágazat szereplőire. Ezek szerint fel sem merül, hogy az adatkészleteken nyilvánosan osztozkodjanak. Figyelemreméltó, hogy legutóbb 2025. január 7-én – vagyis fél éve – töltöttek fel adatkészlettel kapcsolatos információt.  

Miért alakult ez így? Jóhiszemű értelmezés szerint szervezési káosz, IT-hiányosság vagy sima érdektelenség állhat a háttérben. A rosszabb forgatókönyv szerint viszont tudatos visszatartásról van szó. Nem nehéz elképzelni, hogy bizonyos értékes, piacképes adatkészleteket nem a nyilvánosságnak szánnak, hanem egy jól behatárolt körnek. Ha ez így van, az nemcsak a transzparencia elvét sérti, hanem a piacgazdaság alapjait is aláássa – és egyúttal táptalaja lehet a korrupciónak is.

Az adatleltár maga sem nyilvános, a kivételek alkalmazása teljesen átláthatatlan. Az adatigénylés pedig hosszadalmas, kiszámíthatatlan, és gyakran eredménytelen folyamat. Ez ellehetetleníti azokat a gazdasági szereplőket, akik szabályosan, jogszerűen és jóhiszeműen akarnának hozzájutni a közadathoz.

Fontos hangsúlyozni: a közadat nem kiváltság, hanem jog. Mégis, a magyar valóság az, hogy az adat újrahasznosítása sokszor csak kiváltságosok számára hozzáférhető. A többieknek marad a papírmunka, a várakozás, a kifogások – és végül az elutasítás.

De van megoldás. Kitartással, jól megfogalmazott stratégiával és hatékony jogi képviselettel az értékes közadatokhoz igenis hozzá lehet férni. És nem is feltétlenül kell éveket várni az eredményre.

Ebben segít a HMP Ügyvédi Társulás (hmplegal.hu), amely Magyarországon és nemzetközi szinten is élen jár a közadatokhoz való hozzáférés jogi érvényesítésében. Ügyvédeink az Európai Unió Bírósága és az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt is sikeresen képviseltek már adatot igénylő ügyfeleket  információszabadság perekben– legyen szó újságíróról, kutatóról vagy gazdasági szereplőről.

Mit kínálunk?

• Segítünk megfogalmazni jogilag precíz és hatékony adatigénylést.
• Feltérképezzük, milyen közadatok állhatnak rendelkezésre, és hogyan lehet azokat jogszerűen újrahasznosítani.
• Jogilag és üzletileg is értelmezhető tanácsot adunk a felhasználási szerződések megkötésében, hogy az adat valódi versenyelőnnyé váljon.
• Képviseletet biztosítunk a NAVÜ vagy bíróság előtt

A jövő adatvezérelt, de ez csak akkor igaz, ha az adat valóban elérhető. Ha nem akarod, hogy mások bányásszák ki előled a nyersanyagot, tedd meg a szükséges lépéseket. Az adat a XXI. század aranya – ne hagyd, hogy más aknázza ki helyetted.