Abszolút paródia

A rendületlen magabiztosság alig egy-két óra alatt látványos letargiába, dühbe és tanácstalanságba fordult át az előző kormányhoz közeli média választási műsoraiban, amelyekre még sokáig fogunk emlékezni. Ennek az érzelmi hullámvasútnak lett az egyik ikonikus pillanata Gajdics Ottó Hír TV-s szereplése. Mronk, akit a Google per „zenész” emleget, ezt gondolta tovább, és a mesterséges intelligencia segítségével zenés-táncos paródiát készített, illetve azóta is készít belőle. A YouTube azonban a Hír TV szerzői jogi igényérvényesítése miatt eltávolította a rendszerváltás slágerét. Ezt járjuk körbe zenetörténeti és jogi szempontból. 

A Magyar etimológiai szótár szerint a paródiautánzó dal egyfajta torzkép, karikatúra, amely kinevetteti az előadót. Ebben az értelemben Mronk zeneműve megfelel a meghatározásnak. Ha viszont zenetörténeti kontextusban akarjuk értelmezni a dalt, már nehezebb dolgunk van. Nem pusztán azért, mert itt a paródia számos más jelentéssel bír  (ezek ismertetésétől megkíméljük az olvasót), hanem mert a „komoly” zeneszerzők viszonylag ritkán űztek tréfát másokból. Tudni lehet, hogy Chopin remekül utánozta az embereket, a társaság tagjai dőltek a röhögéstől, amikor nekiállt parodizálni másokat, Brahms és Debussy sem ment a szomszédba, ha kollégákat kellett megbántani, közülük mégis a legszemtelenebb Bartók Béla volt, aki nem zeneszerző-társakat cikizett, hanem arra vetemedett, hogy egy másik nemzetet gúnyoljon ki a himnuszuk parodizálásával. De honnan vette a bátorságot, egyáltalán volt-e joga ilyet tenni, fogni egy „védett” alkotást, és köznevetség tárgyává tenni? Mielőtt ezt ismertetnénk, térjünk vissza Mronk slágeréhez, amelynek alapja, egy televíziós műsor kép- és hanganyaga, hasonlóképpen védettnek tűnik. Ahogyan  Bartóknál, itt is egy politikai esemény előzte meg a paródiát. 

Főszabály

Egy televíziós műsor felhasználása egyszerre érintheti az alkotók szerzői jogait és a műsorszolgáltató – jelen esetben a Hír TV – jogait is. Főszabály szerint az ő engedélyük szükséges a műsor részleteinek felhasználásához vagy átdolgozásához. A főszabály alól azonban vannak kivételek, és a törvény bizonyos esetekben engedély nélkül is lehetővé teszi a szerzői mű felhasználását. Az egyik ilyen kivétel a paródia. A magyar jog kifejezetten megengedi, hogy valaki humor, gúny vagy politikai szatíra céljából használjon fel egy meglévő művet. A szabályozás mögött az a megfontolás áll, hogy a paródia a szabad véleménynyilvánítás része. A paródia lényege, hogy az eredeti mű felismerhető marad, de új, ironikus jelentést kap. A Mronk-videó ebből a szempontból szinte tankönyvi példája a modern politikai mémkultúrának. A zene, a remix, a táncoló műsorvezetők által egy új, az eredeti műsortól eltérő üzenet jön létre. De a paródia esszenciáját itt a kimondatlan, de mindenki által ismert politikai események adják.  

„Fából vaskarika”

A fent említett humor, gúny vagy politikai szatíra kitételek közül az első kivételével mindegyik megjelent Bartók himnuszparódiájában. Az egész úgy kezdődött, hogy a zeneszerzőt fölbosszantotta Ferenc József. Nem személyesen, hanem az egyik határozatával. Történt ugyanis, hogy a császár eldöntötte, a Monarchia hadseregeiben egyetlen vezénylési nyelvet használhatnak, mégpedig a németet. Ezzel aztán sikerült a nemzetiségeket, így a magyarokat is fölpaprikázni. Bartók annyira dühös lett, hogy fél éven keresztül „Isten áldd meg a magyart!” felkiáltással kezdte a leveleit, nemzeti viseletben járt, és törte a fejét, hogyan is törhetne borsot a Habsburgok orra alá. Még szerencse, hogy hű maradt a szakmájához, így bosszúja megmaradt, ma is meghallgatható. A Gott erhalte dallamán kezdett dolgozni, azon a melódián, amely minden osztráknak szent és sérthetetlen, hiszen a nagy Joseph Haydn szerezte. (A szövegíró, Lorenz Leopold Haschka neve már csak a feketeöves himnuszkutatóknak mond valamit.) Bartókban tényleg forrt az indulat, 1903-ban így írt: „A mostani állapotok veszedelmesen hasonlítanak a negyvennyolc előttiekhez. A magyarok felébredtek hosszú zsibbadtságukból, követelik jogaikat. A horvátok zavarognak, a világ legbölcsebb hadügyminisztériuma őrült szamár rendeleteket ad ki, melyek csak mind jobban felizgatják a kedélyeket. És a jó magyar király! Az alkotmányos uralkodó azt meri állítani, hogy csakis az ő joga megállapítani, milyen legyen a vezényleti nyelv a magyar hadseregben, ehhez az országgyűlésnek semmi köze. Egy Habsburg- és alkotmányos király: fából vaskarika.”      

Levétel

Ha lett volna akkoriban YouTube, az osztrák állam talán kezdeményezte volna, hogy Bartók Gott erhalte-paródiáját tüntessék el, vegyék le, de mivel nem volt, nem tették. A videó levétele nem feltétlenül jelenti azt, hogy a YouTube vagy a Hír TV jogosan kérte a tartalom eltávolítását. A jelenlegi információk alapján itt valószínűleg egy úgynevezett Content ID-követelésről van szó. A Content ID a YouTube automatikus szerzői jogi rendszere: a jogtulajdonosok – például tévécsatornák vagy kiadók – feltöltik a saját tartalmaikat a YouTube adatbázisába, a rendszer pedig automatikusan figyeli, hogy más videókban megjelennek-e ezek a részletek. Ha egyezést talál, a jogosult kérheti például a videó blokkolását vagy korlátozását. Ez azonban nem bírósági döntés, és nem jelenti automatikusan azt sem, hogy a videó valóban jogsértő.  

Mronk vitathatja a követelést, és fellebbezhet arra hivatkozva, hogy a videó paródia, tehát az eredeti mű szabad felhasználásának minősül. A YouTube saját adatai szerint csak 2024-ben több mint kétmilliárd Content ID-követelés érkezett a platformra, és a vitatott ügyek jelentős része végül a feltöltő javára zárult. A rendszer egyik fő kritikája éppen az, hogy nemcsak ténylegesen jogsértő tartalmakat, hanem potenciálisan teljesen jogszerű politikai paródiákat, mémeket vagy más védett véleménynyilvánításokat is könnyen eltávolíthatnak vele.

Mronk nemcsak hogy jogosan használta fel a Hír TV felvételeit alapanyagként, de szerintünk önálló szerzői művet hozott létre. Szerzői jogi védelem alatt áll más mű átdolgozása vagy feldolgozása is, ha van egyéni, eredeti jellege. A paródia azért különleges, mert egyszerre használ fel egy meglévő művet, és hoz létre valami újat. Egyes paródiák annyira eltávolodhatnak az eredetitől, hogy már önálló műnek számítanak — klasszikus példa erre Karinthy Frigyes Így írtok ti kötete. A Mronk-videó esetében az AI-zene, az új vizuális világ, az eltérő humoros-politikai jelentés és az egész mémjelleg inkább abba az irányba mutat, hogy itt már nem egyszerű újraközlésről vagy minimális átdolgozásról, hanem új mű létrejöttéről beszélhetünk. 

Ennek pedig nagyon is gyakorlati következményei lehetnek. Ha a videó zenéje önálló műnek minősül, akkor annak más személy általi nyilvános felhasználása – például egy fesztiválon, klubban vagy politikai rendezvényen történő lejátszása – elvileg ugyanúgy jogdíjköteles lehet, mint bármely más zeneműé. Ha néhány hónap múlva DJ-k kezdik játszani a ’kognitív disszonancia’ remixet egy fesztiválon a NER bukásának himnuszaként, abból nagyon is valós jogdíjbevétel keletkezhet. Ugyanez igaz lehet streaming platformokra, TikTok-felhasználásokra vagy akár reklámcélú átvételekre is. Könnyen előállhat az a helyzet, hogy egy politikai mém egyszerre vált ki szerzői jogi vitát, és maga is szerzői jogi védelem alatt álló kulturális termékké válik. Talán ez is mozgatja a szerzőt, aki az első opusz sikerén felbuzdulva egymás után írja a „Gajdics-szvit” tételeit.

Új mű

Kétségtelen, hogy Bartók Béla Kossuth szimfóniájának 8. tétele új és önálló mű, még akkor is, ha az alapul szolgáló dallam tisztán fölismerhető. 1903. június 1-jén így írt édesanyjának: „Most fejeztem be legújabb kompozíciómat. Ez egy szimfonikus költemény nagy zenekarra. Címe: „Kossuth”, tárgya: az 1848. – események. [...] Az osztrákok témája az eltorzított Gotterhalte. Vajon lesz-e ezzel sikerem?!” Az eltorzítás nagyjából a kasztrálásnak felel meg, hiszen Bartók a legrosszabbat tette, amit egy dúr dallammal lehet: mollosította. Ráadásul olyan környezetbe helyezte, olyan hangszerelési effektusokkal társította, hogy a hallgató tenyere azonnal viszketni kezd: az osztráké a blaszfémia, a magyaré ferencjóska miatt. A siker nem volt egyértelmű. Viszont a darab tetszett Richter Jánosnak, aki akkoriban a világ egyik legjobb karmesterének számított, úgyhogy Bartók boldog volt: „Nahát, ilyen fényes eredményre nem voltam elkészülve. És az a legörvendetesebb, hogy kompozícióm tetszett neki [Richternek] annyira és hogy éppen a Kossuth. Nem csak magamért örvendek, hanem azért is, hogy egy teljesen magyar tárgyú, magyar stílű, szóval minden tekintetben magyar zenemű kerül Angolországban előadásra.” A Habsburgok nem kérették be a magyar követet, arról sincs tudomásunk, hogy hivatalosan tiltakoztak volna. A szerző neve akkoriban még a pestieknek sem mondott sokat, nemhogy a bécsieknek.

„Hülyét csináltak belőlem”

Gajdics Ottó viszont reagált a videóra. Sérelmezi, hogy „hülyét csináltak belőle”, amiért a választás éjszakájának első óráiban még úgy látta, hogy szoros versenyben ugyan, de a Fidesz lehet a győztes. Ha valaki gúny tárgya a nyilvánosságban, akkor a polgári jog által biztosított személyiségi jogi igények érvényesítése merülhet fel. A Mronk-videó ebből a  szempontból két főbb kérdést vet fel: szabadon felhasználható-e Gajdics képmása és hangja, illetve a dal tartalma sérti-e Gajdics becsületét. Közéleti szereplés vagy közügyekben való megszólalás esetében a jogi szankciónak rendkívül szűk tere van. A politikai szatírát csak akkor érdemes bíróságra vinni, ha öncélú, kirívóan trágár vagy dehumanizáló megalázást jelent. Nem a kigúnyolt egyéni érzékenysége számít, hanem egy objektív zsinórmérték, amely már az átlagbefogadó szemében is eléri ezt a szintet. A Mronk által megzenésített szövegek Gajdics szájából elhangzottak, a megzenésítés a közéleti megszólalást nem torzította, nem tekinthető a közönség megtévesztését célzó tartalomnak. A kép- és hang ilyen szintű felhasználása, illetve a zene esetében a hanggal való játék pedig olyan korlátozásnak minősül, amelyet egy politikai közszereplőnek tűrnie kell. (Szélsőséges esetekben manipulált hang- vagy képfelvétel miatt akár büntetőjogi felelősség is felmerülhet, ha a cél valakinek a lejáratása valótlan tartalom előállításával.)

Kicsit más a helyzet a videó azon részével, ahol a Hír TV szereplői egymással táncolnak, mert ezeket a jeleneteket nyilvánvalóan mesterséges intelligencia segítségével generálta a szerző. Ettől még egy átlagos néző számára elég egyértelmű, hogy paródiát lát, nem valódi felvételt, de a teljesen új AI-tartalmaknál általában érdemes óvatosabbnak lenni. Az EU szabályozása 2026 augusztusától már kifejezetten elvárja, hogy az olyan mesterségesen generált hang- vagy videótartalmakat, amelyek valódinak tűnhetnek, megfelelően jelöljék.    

„Egyéni vélemény”

Ha az udvar és a szélesebb közvélemény nem is reagált Bartók művére, azt gondolhatnánk, legalább a szakma kifejezte véleményét az említett paródia után. Nos, erről sincs sok adat. Talán a pályatárs, Dohnányi Ernő véleménye lehet meghatározó. Bartók így idézte föl a vele való találkozást: „Ma játszottam elő Kossuth szimfóniámat Dohnányinak. Elismerőleg nem nyilatkozott; azonban ezer és egy kifogásolni valója volt, többnyire jelentéktelenebb dolgokra vonatkozólag, azaz inkább nem az abszolút zenét illetőleg mondott megjegyzéseket. Pl. a »Gotterhalte« alkalmazására vonatkozólag véleménye szerint ez nem elég markánsan jut előtérbe, nincs eléggé karrikálva stb. Nos ez egyéni vélemény.” Hiába, ha a pillanat művészetét kell értékelni, Mronk és Gajdics Ottó nevét többen emlegetik. De vajon ki beszél majd róluk százhuszonhárom évvel később? Nos, ez tényleg a jövő zenéje.