Kegyelmi állapot

A kegyelmi akták nyilvánosságra hozatala kapcsán érdemes felidézni a köztársasági elnök ezen jogköréhez kapcsolódó átláthatósági gyakorlatot.   

Korábban több próbálkozás is történt, hogy a kegyelmezési gyakorlat átláthatóbb legyen. Ezeket az motiválta, hogy a kegyelmi határozatok nyilvánosságát külön jogszabály nem rendezi, a Sándor-palota honlapján pedig jelenleg csak meglehetősen szűkszavú statisztikai adatok érhetők el. (Link kommentben.) A nagyobb transzparenciát célzó közérdekű adatos perek azonban adatvédelmi okokból elbuktak a bíróságokon. 

A Kúria döntései szerint a kegyelmi határozatok alapvetően kétféle adatkört tartalmaznak. Az egyik körbe a személyes, illetve bűnügyi személyes adatok tartoznak, a másikba pedig az olyan technikai adatok, mint maga a döntés ténye, az ügyszám, a keltezés, az aláírás és az ellenjegyzés. A Kúria álláspontja szerint a (bűnügyi) személyes adatok anonimizálása nem biztosítható úgy, hogy az érintettek ne legyenek beazonosíthatók. A technikai adatok önmagukban nem hordoznak közérdekű információt, különösen azért, mert bizonyos statisztikák egyébként is elérhetők mindenki számára. 

Egy másik perben az életellenes bűncselekményekkel kapcsolatos kegyelmi statisztikák megismerhetősége volt a kérdés. Ott az derült ki, hogy a köztársasági elnöki hivatal nem rendelkezik ilyen bontású nyilvántartással és a bíróság úgy döntött, hogy a hivatal ilyen tartalmú összeállítás készítésére nem is kötelezhető. Magyarul: nemcsak az egyedi döntések maradnak titokban, hanem a rendszer működéséről sem feltétlenül keletkezik olyan nyilvántartás, amelyből érdemi képet lehetne kapni arról, hogy milyen ügyekben adnak kegyelmet.

A köztársasági elnök az egyéni kegyelem megadásával az állam büntető igényéről mond le. Ezt nem magánszemélyként, hanem a közösségtől kapott közhatalmi felhatalmazás alapján teszi. Éppen ezért teljesen érthető és legitim társadalmi elvárás, hogy ennek a kivételes jogintézménynek a működése átláthatóbb legyen. 

A kegyelmi botrány után a jelenlegi köztársasági elnök egy határozatában közzétette a kegyelmezési jogának gyakorlása során alkalmazandó szempontokat, amelyek szerint kegyelem főszabály szerint csak különös méltánylást érdemlő, jellemzően súlyos és visszafordíthatatlan egészségügyi állapot, lényegesen megváltozott személyi vagy családi körülmények, aránytalan egyéni hátrány, illetve kivételes méltányossági vagy humanitárius helyzet esetén jöhet szóba. A szempontok absztrakt közzététele azonban nem pótolja a gyakorlati működés megismerhetőségét. 

Amennyiben a kérdést újraszabályozzák, mi az alábbiak megfontolását javasoljuk:

1. Informatívabb statisztikák készítése, amiből kiderül, hogy milyen bűncselekménytípusok miatt, milyen indokok mentén születnek a döntések. 
2. Annak egyértelművé tétele, hogy a köztársasági elnök kíván-e érdemi indokolást fűzni a döntéséhez. A kegyelmi jogkör korlátozhatatlanságából valóban nem következik automatikus, részletes indokolási kötelezettség. Ugyanakkor ez nem zárja ki, hogy az államfő – személyazonosításra nem alkalmas módon – tájékoztatást adjon az egyedi ügyekben hozott döntéseit ténylegesen meghatározó szempontokról. Ha mégsem vállalja fel az indokolás morális súlyát, akkor ennek tényéről tájékoztassa a társadalmat. Ha viszont vállalja, akkor a személyes adatok védelme mellett az indokok legyenek megismerhetők a statisztika szintjén. 
3. Ha közhatalmat gyakorló személy a tisztségével összefüggésben elkövetett bűncselekmény miatt részesül kegyelemben, akkor az átláthatósághoz fűződő közérdeknek elsőbbséget kell élveznie az adatvédelmi szempontokkal szemben. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden személyes részletet nyilvánosságra kell hozni. Nem kell például közölni, ha valakit súlyos egészségi állapota miatt engednek szabadon, de magának a kegyelem tényének, illetve annak, hogy egy közhatalmat gyakorló személy a tisztségével összefüggésben elkövetett ügyben kegyelemben részesült, megismerhetőnek kell lennie.